MESE 
zenés játék

1.
Fényes, későnyári délután egy városi parkban.

Lilit:                 Nagyapa, miért vagy ilyen sápadt?
                         Miért fénytelen, máskor vidáman csillogó szemed?
Bibit:               Nagyapa! Fakó és remegő a hangod, ami máskor ércesen zengő és bátorságot adóan

                          biztos  volt.
Nagyapa:      Meggörnyedt a hátam és vállaim is megereszkedtek, lábaim remegnek, szemem

                          élessége elveszett és belső erőm - melyre míndig büszke voltam - az is elhagyott már.

Megroggyant térddel és megroppant lélekkel e szem sem ragyoghat, a hang sem zenghet, a mese  sem szárnyalhat mint régen, mikor erőm és hatalmam teljében voltam.

Lilit:                 Hol van mindaz, ami régen a tied volt?
Bibit:               S te általa örömet, vidámságot és boldogságot

                         tudtál hinteni oda, hol eddig szomorú bánat volt csupán.
Nagyapa:      Elhagyott erőm, a varázslat elszállt, szemeim nem tüzelnek már, sugaras fényükben nem

                          bujhatnak meg a melegségre vágyók A varázspálca kihullott kezemből és többé már

                         nem tudok lahajolni érte, hogy felemeljem azt!
Lillit:                Nagyapa ! De ugye nem mégy, el?
Bibit:               Hisz' az nem lehet, hogy te elmenj!

2.
Lilit és Bibit egy fa alatt játszanak. Néma játék a Harkály megjelenéséig.
Lilit:                 Ki szólt?
Bibit:               Ki szólt?
Lilit•                Te szóltál Bibit?
Bibit:               Te szóltál Lilit?
Lilit•                Én ugyan nem !
Bibit:               Én sem.
Harkály:         Én szóltam, tökfejek!
Lilit és Bibit: / hang irányába néznek/ Ah! Nini egy fakopács.
Harkály:         Harkály a becsületes nevem!  És most figyeljetek! Bűbájos, az ezüsthegy ura társakat keres,

                      akik kitanulják a

                          bűbájosság mesterségét, és jósággal, örömmel hintik be aföldet.