Május.

Mindig ilyenkor legyint meg az orgona illata! Csak orgonában szeretem a lilát, különben nem, mert szerintem egy neurotikus szín.
A Lilát a templomban meg a temetőben, vagy  egy "dekadens fényképész-műterem" mélyén  tudom elképzelni, Párizsban vagy Budapesten, ahol Léda és Ady fényképészkedik.

Ilyenkor májusban elbűvöl az orgona illata és ebben a bódulatban sokszor zavaros gondolatok rohannak meg -lila köd- mondják mások.  Én csak egyszerűen álmodozásnak nevezem és kész.
Szóval arra gondolok, milyen egyszerű lenne, ha Barack Obama nem halogatná hivatalos útját az olajkatasztrófa területére, ha Angela Merkel nem váratna magára a világos válasszal a Görögországnak nyújtandó kölcsön nagyságát és kondícióit illetően, ha újságírók és politikusok nem beszélnének heteken át mellé, Afganisztán ügyében..

Nos én ilyenkor úgy képzelem, hogy ( májusban!) egyszer végre mindenki ki- vagy elmondhatná az igazat! Nem beszélnénk mellé, hanem egyenesen megmondanánk a főnökünknek, hogy egy tehetségtelen semmirekellő. Az üzletben az eladónak hogy a termék nem is "bio", de ha az is lenne, akkor sem éri meg az árát és ne nézzen hülyének, akit mindig ugyanazzal a manírral lehet becsapni! Minden reklám-emailt visszaküldenénk a feladójának (ha lehetne!), hogy az ő postafiókját terheljék azok a levelek. Közölnénk, az orvossal, hogy az az érzésünk, hogy elsősorban  a "drágább gyógymódot" a "drágább kezelést"ajánlja nekünk. Visszaírnánk mindazoknak, akik nekünk  "ingyen-ajándékot", folyóiratot,  kedvezményes utazást, autót, nagyobb összegű nyereményt kínálnak és levelünkben  figyelmeztetnénk őket, hogy tájékoztattuk a rendőrséget.

De a másokkal való nagy leszámolás mellett Önmagunkkal is meg kellene vitatni azokat a régen halogatott dolgokat, amiket eddig mindig a háttérbe toltunk, mondva: "majd holnap", majd a "jövő héten" stb.

A bolti eladónak, a reklámlevél írójának, az orvosnak, még talán a főnökünknek is könnyebben mondjuk meg az "igazat" mint saját magunknak. Mert mit szólnánk hozzá, ha belenézve a tükörbe nem egy vállrándítással  intéznénk el a ránk visszatekintő képet.  Ha a mérlegre lépve nem  fogadnánk el a szerkezet mutatta számot, ha  este kevesebbet fogyasztanánk, ha kevesebbet, vagy egyáltalán nem dohányoznánk, ha  kevesebbet vagy  egyáltalán nem fogyasztanánk alkoholt, ha egészében egészségesebben élnénk...

Igen, ebben az esetben valami nagy dolgot vinnénk végbe, ha  képesek lennénk arra, hogy igazat mondjunk  önmagunknak is!  De hát ez a lehető legnehezebb!

Még mindig könnyebb - meglegyintve az orgona illatától - zavaros gondolatokat  füzni egymásba, az igazmondásról, az egymás és önmagunk iránti nyíltságról, vagyis Lila ködöt – mondanák mások határozottan.  Én meg csak bátortalanul elgondolkozom azon, hogy miért is szeretem az orgona illatát? Igaz színét  csak a templomban vagy temetőben, vagy egy „dekadens fényképész műterem” mélyén, ahol Léda és Ady fényképészkedik!